A Persány-Rika hegyvonulat északi végzõdésénél kialakult Vargyas patak szurdokvölgye „komplex genezisû karsztos völgy, ahol a tektonikai tényezõk, felületi és helyszín alatti eróziós folyamatok és hatóerõk, együttesen hozták létre a kõzetminõség változásaitól függõen a rendkívüli változatos formakincset, kialakítva Hargita megye egyik legszebb és legváltozatosabb természeti szépségét a homoródalmási karsztvidéket." (Kristó 1974:10).
A völgyfejlõdés több szakaszban történt, a mészkõrögbe bevájódó Vargyas patak eróziójának eredményeként. A völgymélyülés és barlangképzõdés párhuzamos és szakaszos folyamat volt, azt jelzik a különbözõ barlang- és teraszmagasságok. A 20, 40, 80 méter magasságokban feltérképezett barlangok mellett olyan geomorfológiai képzõdmények figyelhetõk meg, mint a sziklatarajok, sziklapiramisok, karosodott sziklalejtõk, mozgó- és kötött törmeléklejtõk, fedett- és csupasz karsztfennsíkok, teraszok.

      A 4 km hosszú szurdokvölgy ritka természeti jelenségei közül említésre méltó a Vargyas patak vizének közel 1 km hosszú földalatti útja, tulajdonképpen a jelenlegi aktív, most alakuló barlang. A szurdokvölgyben a különbözõ magasságokban eddig 124 barlangot
tártak fel. Ezek közül a legismertebb az Orbán Balázs vagy Almási fõbarlang, amely a Keleti Kárpátok vonulatának leghosszabb, Erdélyben legelõször felkutatott és feltérképezett barlangja. A barlang feltárt járatainak összhossza 1527 m.
      A barlang még fel nem tárt guanótartalékai magukban rejtik a jégkorszak állatvilágának csont- és fogmaradványait. A barlangban több alkalommal végzett antropológiai, régészeti és õslénytani kutatások napvilágra hozták a Homo sapiens õsember csontvázai mellett az õskori szerszámokat, az emberi kultúrák emlékeit egészen a feudalizmus idejével bezárólag.

A szurdokvölgyben elõforduló ásványok, altalajkincsek közül gazdasági jelentõségû volt a mészkõ, amely több évszázadon keresztül fontos jövedelemforrást biztosított a mészégetéssel foglalkozó falunak. A Vargyas szurdok déli részén elõforduló vörös agyagot festékanyagként használták épületek külsõ festésénél, míg a barlang környéki fehér alabástrom inkább tudományos értékû.

      Írásos emlékek bizonyítják, hogy a völgy és a barlangok rejtekhelyei voltak a környékbeli falvak lakóinak az idegen hadak dúlása idején. Ezt bizonyítják a fõbarlang bejáratát és a szurdokvölgy két kapuját egykor elzáró falazat ma is látható maradványai.

      A szurdokvölgy közelében levõ Kõmezejében húzódik végig a Szent László korabeli Magyar Királyság keleti határait - gyepûit - õrzõ védelmi vonalhoz tartozó Tatársánc. A Tatársánc közelében, szintén Kõmezejében található Tatárkápolnának nevezett Árpádkori templom és az erõdített „Kõlik" szerves része volt a határvédelmi rendszernek. A Tatársánc árok-töltését átvágva a régészek a töltés alatt és annak belsejében Árpádkori cserépedény töredéket találtak, megcáfolva ezzel a töltés dákok általi készítésének elméletét.
A barlang falán fellelhetõ feliratok, kézjegyek tanulmányozása alapján megállapítható, hogy az idõk folyamán a szurdoknak és a barlangnak neves látogatói voltak: az angol John Paget, Jókai Mór, Wesselényi Miklós, Fekete István, Kõváry László, Orbán Balázs.  

      A közelmúlt kiemelkedõ barlangkutatójaként Dénes István geológus munkássága meghatározó volt a Vargyas szurdok és az Almási barlangrendszer feltérképezésében.
Az Ursus Spelaeus barlangászcsoport tagjaival, két és fél évtizednyi mûködésük alatt szerteágazó barlangtani kutatásokat és társadalmi munkát végeztek a Vargyas-szorosban (térképezés, fotó- és filmdokumentálás, a barlangok törzsalapjának elkészítése, karsztmorfológiai tanulmányok, mikroklíma-mérés, hidrológiai és karszthidrogeológiai megfigyelések, szpeleoterápiai kutatások, denevérkutatás, õslénytani és régészeti leletmentés, barlangvédelem, természetvédelmi õrség, idegenvezetés, barlangi mentõszolgálat, idegenforgalmi kiépítés stb.).
Az „Elveszett Világ" Barlangász, Turista és Természetvédõ Egyesülettel, annak elnökeként, 2004.-tõl, a 800 hektáros Vargyas szoros természetvédelmi terület hivatalos kezelõje.
Most a „szülõföld örök éjszakába rejtett tájairól, a csend világából" (Mózes László) felügyeli, vigyázza az oly nagyon szeretett völgyet.